Világgazdaság Online

Az előző – 2006–11-es – programot lezáró budapesti konferencia alkalmából Siri Ellen Sletner, Norvégia nagykövete és Simó Balázs, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) illetékes főigazgatója azt is bejelentette, hogy 2012 második felétől lesznek pályázati kiírások az új program keretében.

A kibővülő egységes európai piac előnyeiért cserébe Norvégia, Liechtenstein és Izland azt vállalta, hogy hozzájárul az elmaradott országok felzárkóztatásához. Az Európai Bizottsággal erről kötött megállapodás értelmében 1,17 milliárd eurós forrást biztosítottak az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tíz új tagállamban, valamint a Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában megvalósuló projektekhez. Bulgária és Románia 2007-es felvételével természetesen tovább bővült a támogatottak köre.

Sletner nagykövet asszony ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a donor államok – így hazája, Norvégia is – aktív európai partnerként fontosnak tartják a közreműködést a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek csökkentésében. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy a kedvezményezettek közül eddig Lengyelország után Magyarország kapta a második legnagyobb – mintegy 135 millió eurós – összegű támogatást.
A program sikerességére jellemző, hogy három körben öszszesen 2342 támogatási kérelem érkezett a pályázati kiírásokra, 98 esetében született kedvező döntés, mára 85 projektnél befejeződött a végrehajtás, és 12 program kapott lehetőséget hosszabbításra – vonta meg magyar részről a mérleget Simó Balázs. A támogatható területek közül a legtöbb pályázót a környezetvédelem, az európai örökség védelme, a humánerőforrás-fejlesztés és az oktatás vonzotta.

A következő program várható tartalmával összefüggésben Vibeke Rysst-Jensen, a norvég külügyminisztérium képviselője a felzárkóztatás mellett a kétoldalú kapcsolatok programszemléletű fejlesztésének a lehetőségére hívta fel a figyelmet. Utalt arra, hogy a kedvezményezett országok összesen 32 programterületet választottak ki a 2012-től induló új ötéves időszakra.

Simó Balázs szerint magyar részről „a tárgyalások előrehaladásában tartjuk az ütemtervet, a prioritásoknál törekszünk megfelelni a kihívásoknak, és olyan intézményi szereplőket igyekszünk kiválasztani, amelyek garantálják a hatékony végrehajtást”.