Újabb állomásához ért Macron kampánygépezete. Ezúttal a híres párizsi Sorbonne Egyetemen tartott nagygyűlést a francia elnök. A helyszínnek különös jelentősége van, ugyanis
2017-ben, a megválasztása előtt is itt mondott egy mérföldkőnek számító beszédet.
Emmanuel Macron azonban hajlamos elragadtatni magát az utóbbi időben, ugyanis folyamatosan azért küzd, hogy NATO-tagországok is küldjenek harcoló csapatokat Ukrajnába, azaz lényegében a francia elnök egy Oroszországgal való nyílt fegyveres konfliktus kirobbanásáért lobbizik. Néhány héttel ezelőtt pedig elrettentő szándékkel emlékeztette a Kremlt, hogy Franciaország atomhatalom. A nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzés meglehetősen szokatlan az európai politikusoktól, leginkább az autoriter rezsimek vezetőinek „káros szenvedélye”.
Most is hasonló témák kerültek szóba. Mindezt persze
mindenképpen le kell önteni kampányszósszal, ugyanis a vezetőnek elengedhetetlen szüksége van a közelgő, júniusi európai parlamenti választások előtti mozgósításra,
különösen, hogy az utóbbi időben határozott jobbratolódás figyelhető meg az európai országok politikai színpadán, ami nem éppen Macron malmára hajtja a vizet, sokkal inkább a radikális jobboldali Marine Le Pen dörzsölheti a kezét.
Víziók, európai örökség, kampány
Macron gyakran kerül a címoldalakra azért, mert nem idegenkedik beszélni a valós problémákról nagygyűlésein, ugyanakkor konkrét megoldást ritkán kínál a gondokra. Egyesek azt is kritizálják, hogy
az európai egyeztetések helyett legtöbbször a tömegek meggyőzését helyezi előtérbe
– ez a választások előtt egy bő hónappal azonban bizonyosan nem csak Macronra jellemző vonás. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy a francia közvélemény hevesen reagál a társadalmat érintő kérdésekre, és a párizsi kockakövek történelmi távlatban is könnyen feljönnek az útpályáról, és egy szemvillanás alatt válnak a nép érdekérvényesítési eszközévé. Nem kell a történelem képzeletbeli kerekét sokat visszatekernünk, elég, ha a nyugdíjkorhatár-emelése miatt nagyjából egy éve kirobban tüntetéshullámra gondolunk.
A 46 éves politikus 2027-ben már nem szerezhet elnöki mandátumot, ugyanakkor lényéből, és politikájából az sugárzik, hogy mindenképpen nyomot szeretne hagyni maga után. Az utóbbi időben az ukrán kérdést kampányának középpontjába helyezte, de a közvélemény-kutatások továbbra is jelentős népszerűségvesztést mutatnak Le Pen pártjával szemben.
Rendesen felkészült
A beszéd előtt sok szakértő látogatta meg a politikust az elnöki palotában, és annyit tudni lehet, hogy a résztvevők többsége szerint Macron ideológiai győzelmet aratott, ugyanakkor néhányan hiányolták a konkrét javaslatokat Kijev védelmében, a nagy ívű elképzelések helyett.
Fájdalmas belátni, de ma valóban nincs közös európai védelem. De vajon Franciaország valóban megteremtené ezt?
– hangsúlyozta Sven Biscop, az Egmont Royal Institute for International Relations politológusa.
Egy, a Bloombergnek név nélkül nyilatkozó francia diplomata szerint az elnöknek megvan a tapasztalata ahhoz, hogy egész Európát képviselje, de kézzelfogható tettek is kellenek a támogatottság megőrzéséhez.
Halandó Európa
Az amerikai biztonsági ernyő a múlté, Európának képesnek kell lennie magát megvédeni
– hangsúlyozta az egyetemen tartott beszédében Macron. Ehhez a védelmi ipar felpörgetését, saját rakétapajzs felállítását szorgalmazta, és emlékeztetett arra, hogy Donald Trump korábban azt javasolta, hogy az Egyesült Államok ne segítsen szövetségeseinek, ha azok nem költenek maguk is eleget védelemre.
Európa halandó, meghalhat, sorsa a saját kezében van
– tette hozzá.
Oroszországot felbátorítják harctéri sikerei, míg Ukrajna esete is jól mutatja a fordulatot: egyre nehezebben érkeznek a segélycsomagok az Egyesült Államokból.
Az unió is felismerte, hogy lépnie kell, de egyelőre túl lassan változtat, ugyanis a regionális hatalmak gátlástalanok
– mondta a francia elnök.
Az energiabiztonságról annyit mondott: az orosz támadás óta Ukrajna folyamatosan azon dolgozik, hogy leválassza energiatermelését Oroszországtól, és megbízható forrásokat találjon, tehát Európának is energiaautonómiára van szüksége a túléléshez.
Megváltoztak a játékszabályok: az a korszak, amikor Európa Oroszországtól vásárolta az energiát, biztonságát pedig az Egyesült Államokra bízta, véget ért
– összegzett a politikus.
