A Politico című lapnak nyilatkozó bennfentesek szerint Ursula von der Leyennek nincs alternatívája az Európai Bizottság élén. A bizottság jelenlegi elnöke minden erejével igyekszik megtartani hatalmát.
A „nincs alternatíva”-tábor öt érvvel támasztja alá álláspontját:
- Németország támogatása adottnak vehető.
- Emmanuel Macron a korábbi olasz miniszterelnök és EKB-vezér Mario Draghi lehetséges alternatívaként való szerepeltetésével növeli csak a szavazatának árát (jó francia szokás szerint) – valójában azonban nem akarja kiütni von der Leyent.
- Így Franciaország és Németország valószínűleg Von der Leyen mögé áll, a bizottsági elnökről döntő Európai Tanácsban. A francia–német egységfrontnak nagyon nehéz lesz ellenállni a pénzszűkében lévő országoknak, amelyeknek szükségük van a jó kapcsolatokra Brüsszellel.
- Bár egyes néppárti delegációk jelenleg nem támogatják Von der Leyent, a bizottság vezetője végül még a nagyon visszafogott konzervatív törvényhozók támogatását is ki tudja majd alkudni.
- Ha a franciák végül beáldozzák Draghit, nagyon kevés alternatív jelölt marad. Közülük a legesélyesebbnek tartott Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök is egyre gyakrabban inkább valamelyik vezető biztosi pozícióra esélyesként kerül szóba.
Megkötött kezek
Ez persze nem jelenti azt, hogy Von der Leyen könnyen megússza a következő heteket, sőt az azt követő időszakot is – már ha valóban nyer egy újabb mandátumot. Ahhoz, hogy többséget érjen el, kénytelen komoly engedményeket tenni, ígérni potenciális támogatóinak.
Itt van például a legnagyobb falat: Franciaország. Ahhoz, hogy maga mögé állítsa Párizst, a németek után a legnagyobb befolyású európai államot, meg kell ígérnie a védelmi eurókötvényeket, a tőkepiaci uniót, az állami támogatások ellenőrzésének lazítását és az atomenergiába történő uniós befektetéseket.
Arra persze játszhat, hogy ígéreteit nem tartja be, ha a júniusi választásokon, a radikális, Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Összefogás erősödik meg, Macron pedig meggyengül.
Néhány ígéretet viszont muszáj teljesítenie, főleg ha Párizs más uniós kormányokat is maga mellé állít.
Márpedig ez meglehetősen nagy valószínűséggel bekövetkezik. Macronnak nem is nagyon kell majd győzködnie Giorgia Meloni olasz kormányfőt, például az eurókötvények, a közös európai adósságkibocsátás kérdésében – ez elemi érdeke lenne a folyamatos adósságválsággal küzdő olaszoknak.
Viszont ha ez megvan, akkor arra is ráveheti Rómát, hogy az támogassa a francia követeléseket, például az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex megerősítését, valamint további tunéziai típusú migrációs megállapodásokat az unió perifériáján fekvő országokkal.
Von der Leyen: mindenkinek adni kell valamit
Von der Leyennek meg kell majd győznie az Európai Parlament néppárti delegációit, hogy támogassák őt, ez azonban Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Bajorország és Kelet-Németország estében egyáltalán nem lesz könnyű. Mindegyik frakciónak megvannak a maga követelései – kivéve talán Franciaországot, amelynek küldöttségvezetője kijelentette, hogy nem fogja támogatni Von der Leyent.
Ott vannak még aztán a liberálisok, a zöldek, az európai konzervatívok és a reformisták is, az ő szavazataikra is szükség lesz a parlamenti többség eléréséhez. A legnagyobb kihívást az jelenti majd, hogy egyensúlyt kell teremteni a zöldmegállapodás fenntartására tett ígéretek és a közpénzek más gazdasági területekre, a védelemre és a technológiai fejlesztésre való átcsoportosítására irányuló igények között.
Mindebből az következik, hogy Von der Leyen továbbra is a legnagyobb esélyes az Európai Bizottság elnöki posztjára. Viszont ha sikerrel jár, keze sokkal jobban meg lesz kötve, mint az előző ciklusa alatt.
