Hatalmas keresletet generált a koronavírus-járvány és főleg a vele járó zárlatok a jachtok iránt. Ezek a hajók azonban most sorra kerülnek vissza a piacra, mert a tulajdonosaiknak már nincsen rájuk szükségük, és most inkább utazgatni akarnak, nem a fedélzeten rostokolni.
A dolog nem lepte meg Paolo Casanit, a monacói székhelyű Camper & Nicholsons jachtgyártó vezérigazgatóját. „2021-ben az ágazat globálisan majdnem kétszer annyi jachtot értékesített, mint 2019-ben. Amikor ilyesmi történik, utána pár évvel később elkezdenek megjelenni a piacon” – nyilatkozta a CNBC-nek.
Ez ráadásul nem is jelenti azt, hogy csökkent volna az érdeklődés a jachtok iránt, éppen ellenkezőleg, az új építésűek iránti kereslet majdnem ugyanolyan nagy, mint a pandémia előtt, annak ellenére, hogy 2021 óta csökkennek az eladások.
Bár a piacra kerülő több jacht az árak minimális csökkenéséhez vezetett,
ezek a hajók még mindig meglehetősen drágák, mivel még mindig van némi szakadék a kereslet és a kínálat között.
Casani azonban arra számít, hogy az év folyamán további árcsökkenés várható a piacon.
Az ázsiaiak ragaszkodnak a jachtjukhoz
Az ázsiai jachttulajdonosok egy része azonban nem szokik vissza a szárazföldre, ellenkezőleg, nagyobbra cseréli a hajóját. „Kimondottan élvezik a hajós életmódot, ezért még több luxust nyújtóra váltanak” – mondta Richard Allen, a hongkongi székhelyű Simpson Marine jachtgyártó operatív igazgatója.
Egyre gazdagodó népességének, a sok szigetországnak és az egész évben meleg időjárásnak köszönhetően egyébként is régóta Ázsiát tartják a globális jachtpiac növekedési motorjának. A bővülés azonban még elmarad a várttól, és ennek több oka is van, mint a kultúra, az életstílus és az infrastruktúra hiánya. „De még mindig úgy gondoljuk, hogy Ázsiában nagyon nagy a potenciál” – ért egyet a két vállalatvezető.
Különösen Indonézia, a Fülöp-szigetek és Vietnám esetében látnak nagy esélyt az előrelépésre.
Túl sok és eltérő szabály
Allen szerint azonban a régióban érvényesülő különböző és nehézkes szabályok és előírások akadályozzák a fejlődést. Példaként hozta fel, hogy országonként más-más méretű hajót vezethet valaki. „Meg kell könnyítenünk a hajók közlekedését a régión belül az előírások egységesítésével” – tette hozzá.
Problémát okoznak a külföldi hajózó személyzetre vonatkozó, bonyolult vízumkövetelmények, valamint a magas importadók is, amelyek egyes piacokon elérhetik a 40 százalékot is.
Az egész gazdaság profitál
A Simpson Marine becslése szerint a tengeri szabadidős tevékenységek globális piaca 2027-re eléri a 46,5 milliárd dollárt, és a munkahelyteremtésen és a turizmuson keresztül ez leszivárog majd a helyi gazdaságba is.
A jachtipar több ezer és ezer embert foglalkoztat, akik hajókat építenek, működtetnek, szervizelnek. Ez egy nagyszerű iparág, amelyet felkarolhatnak a kormányok
– állítja Allen.
Az újfajta tulajdonosi modelleknek köszönhetően a jachtozás kevésbé költséges, ami új fogyasztókör előtt nyitja meg a piacot. Az egyik ilyen modell, amelyik különösen Ausztráliában népszerű, az osztott vagy szindikátusi tulajdon, amikor a tulajdonosok közösen birtokolnak egy hajót.
Egyre vonzóbb a rugalmas előfizetési modell is, amely már elterjedt a szórakozás számos formája esetében. „Hatalmas növekedést tapasztaltunk a hajós kluboknál” – mondta Allen. Ez egy kicsit olyan, mintha az ember egy edzőteremhez vagy egy golfklubhoz csatlakozna. Havi tagdíjat fizet, és a hét több napján használhatja a hajót. Ez a módszer különösen azok körében nagyon népszerű, akik nem akarnak bajlódni egy jacht birtoklásával járó összes vesződséggel.
Természetesen külön kategóriát képviselnek a szuperjachtok a szupergazdag tulajdonosaikkal, akik számára ez státusszimbólum és összehasonlítási alap. Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója a 40. születésnapjára lepte meg magát egy 300 millió dolláros megajachttal, amely mindössze 10 méterrel rövidebb, mint a másik milliárdos, Jeff Bezos 127 méter hosszú hajója, a Koru, amelyet az Amazon főnöke 500 millió dollárért vásárolt.
