A friss makrogazdasági mutatókat látva egyre egyértelműbb, hogy a Fed monetáris lazítási kampányával kapcsolatban a spekuláció már nem arról szól, hogy mikor kezdi meg a vágást az amerikai jegybank, hanem arról, hogy megkezdi-e egyáltalán az idén, és ha igen, milyen adatokat kell ehhez lásson. A fókusz eltolódása távolról sem alaptalan – ez pedig igazán fájdalmas lehet a forint számára is.
Túl magas az Amerikában, ez pedig a forintnak sem jó hír
Az amerikai piacról ugyanis az idén három esetben is a vártnál magasabb inflációs adat érkezett, mind a piacok által preferált CPI, azaz fogyasztói árindex, mind a PCE, a Fed-kedvenc személyi kiadások mutatóját tekintve: ez alapvetően felfelé tolta el a jegybank kamatpályájával kapcsolatos várakozásokat, még annak ellenére is, hogy nemrég egy messze a várakozások alatti amerikai GDP-adatot tettek közzé az illetékesek.
A Fed elnöke, Jerome Powell a pénzromlási adatokat látva úgy fogalmazott, gyanús, hogy több időre lesz szükség az infláció letöréséhez, de ez nem feltétlenül jelent számukra problémát, hiszen addig tarthatják magasan a kamatokat, ameddig csak jónak látják. Powell héjafordulatát a Fed különböző regionális elnökeinek hasonló hangvételű felszólalásai követték, az atlantai elnök, Raphael Bostic pedig ismét kilátásba helyezte az irányadó kamat további emelését is, ha ez válik szükségessé az adatok tükrében.
Szerdán dönt a Fed: stabilizálódik vagy borul a forint?
A Fed most szerdán dönt legközelebb a kamatokról, a piacok pedig teljesen biztosak benne, hogy a jelenlegi sávban marad majd a mutató – ami viszont a lényegi különbséget jelentheti egy billegő és egy felboruló forint között, az a jegybank fejének döntést követő sajtótájékoztatója lesz, amelyen Powell szóban is iránymutatást ad majd a piacoknak a Fed aktuális kamatpályájára vonatkozóan.
Ezzel kapcsolatban pedig kevés okunk van a bizakodásra.
Az elkövetkező pár hónap amerikai inflációs adatainak tavalyi bázisai ugyanis már egy éppen enyhülő pénzromlási környezetben jöttek létre 2023-ban, azaz a bázishatás nem a látványosan javuló inflációs adatok megjelenését segíti elő. Ez a kedvezőtlen körülmény, párosulva azzal a közgazdász-becsléssel, miszerint legalább három egymást követő hónapnyi kedvező adat után kezdheti majd csak el a vágást a jegybank, azt eredményezheti, hogy ha csökkent is a Fed, akkor is legfeljebb szeptemberben, de inkább csak később fog majd bele a lazításba – lévén, ha a novemberi elnökválasztás előtt enyhítené a monetáris szigort, könnyen politikai támadások célkeresztjébe kerülhetne.
Az Európai Központi Bank azonban, a Fedtől függetlenül, minden jel szerint már júniusban elkezdi vágni saját kamatait, az MNB pedig már egy ideje benne van a saját lazítási dömpingjében: mindez a Fed hosszan szigorúan tartott monetáris politikájával párosulva azt eredményezheti, hogy a forint – a többi fejlődő piaci devizával együtt – látványos értékvesztésbe kezd, ez a mélyrepülés pedig könnyedén kitarthat akár huzamosabb ideig is, ha a Fed hosszasan srófolja a dollárt, az EKB viszont kirántja az euró alól a szőnyeget.
