Nem tűrhető tovább az egészségügy meg-meglóduló, majd megtorpanó rendbetétele, kormányzati ciklusokon átívelő egészségügyi politika kell – jelentette ki Skultéty László, a GKI-EKI Egészségkutató Intézetének ügyvezető igazgatója. A cselekvést mindenki sürgeti.
A betegek arra várnak, hogy meggyógyítsák őket, de egyre rosszabbak a körülmények, s a paraszolvencia sem tűnt el.

Az egészségügyi személyzet azt várja, hogy végre eleget keressen, már sem fizetésemelés, sem 13. havi bér nincs. Elfogadható körülmények között szeretne dolgozni, a mostani lepusztult intézmények helyett. A fenntartók azt szeretnék, hogy ha már nem hoz, akkor legalább ne vigyen szavazatot tőlük a gyógyítási feltételek miatt elégedetlen betegek köre, de nincs pénzük az intézmények rendbetételére. A kormány érzi az egyre harcosabb egészségügyi lobbi erejét, tart a jelentős szavazatvesztéstől.
Az igény mellett a cselekvés szükségessége is sürgető. Hiszen kiüresednek a kórházak, mivel a forráscsökkenés és a teljesítmény iránti érdektelenség következtében a változó költségeket visszafogva korlátozzák a betegellátást, és csökken a teljesítmény. Nagy baj, hogy kiüresednek az ellátások is. Ez a gyógyszer- és egyéb ráfordítás visszafogásában is testet ölt, ami az ellátás színvonalát rontja. Előbb korlátozzák a gyógyszerkeretet, mint hogy hatékonyabbá tennék a beszerzést.
Romlik az intézmények humánerőforrás-megtartó képessége. Egyre nagyobb az orvos- és szakdolgozói hiány a jelenlegi struktúrában.
Súlyos gond, hogy az Egészségbiztosítási Alapra (EA) terhelték a gyedet (inkoherens), s meg kell küzdeni azzal is, hogy a járulékbevétel csökkent. Eközben változatlan a biztosítási csomag és az egészségügyi intézményrendszer struktúrája. Felborult az egyensúly a források és a feladatok között.
Az igazgató szerint a tennivalók között a legfontosabb a biztosítási csomag és a források egyensúlyának helyreállítása, az ellátórendszer hatékony struktúrájának kialakítása és a humánerőforrás-krízis kezelése. Rövid távon konszolidálni kell a finanszírozást, és a nem munkához kapcsolódó adók bevonását is mérlegelni kell. Az EA-ból ki kell venni a gyermekgondozási díj finanszírozását. Középtávon meg kell teremteni a valódi elsődleges betegségmegelőzés rendszerét, költséghatékonysági elemzéseket kell végezni a legnagyobb kiadásokat okozó terápiákról, s fejkvóta típusú forrásallokációt kell bevezetni a régiókban.
Hosszú távon meg kell határozni az egyes betegségcsoportok támogatási mértékeit, a co-payment bevezetését. Szükséges továbbá a hatékony struktúra kialakítása. Sor kerülhet az extrém kis kórházak bezárására, elkerülhetetlen a háziorvosok kompetenciájának bővítése és az, hogy érdekeltté tegyék őket a betegek definitív ellátásában. Ösztönözni kell a kórház-integrációt, a kulcsfontosságú szakmai területeket jelentősen fejleszteni kell.
A humánerőforrás-krízist mérsékelheti a szakdolgozóképzés ösztönzése és bővítése, valamint a képzett szakdolgozók kompetenciáinak bővítése. Az orvosok röghöz kötöttségét pozitív és negatív ösztönzőkkel meg kell szüntetni, csakúgy, mint a közalkalmazotti státusukat. Egyébként az összes intézkedéssel elért megtakarításnak az ágazatban kell maradnia, amelynek jelentős részét bérfejlesztésre kell fordítani. Ez teszi lehetővé a paraszolvencia elleni kemény fellépést.
A cselekvés lehetősége adott, hiszen a fő kérdésekben megvan a szakmai konszenzus. S ha olyan politikai erő kerül hatalomra, amelyiknek meglesz a kétharmados parlamenti többsége, nem kell vesződni a politikai csatákkal.