Bár borravalót illik adni, és sokan reflexből fizetnek többet, az etikett szerint ennek valójában csak a kiváló kiszolgálásért kellene járnia. A világjárvány vége és a kártyás fizetés elterjedése óta azonban ez a szokás egyre gyakrabban tűnik kötelezettségnek, mivel a szilícium-völgyi technológiákkal az amerikai kultúra is megfertőzte Európát.
A világszinten irigyelt éjszakai életnek otthont adó budapesti kocsmákban széles a választék: sör, bor, pálinka, vagy whisky, felesben, pohárban vagy korsóban. Az elmúlt években azonban ehhez egyre gyakrabban, ha bankkártyával fizetünk, egy igencsak kellemetlen dilemma is párosul.
Megadjuk-e a terminálok által alapból kiválasztott, 10-15 százalékos borravalót, vagy szégyen szemre, a pultos előtt állva bepötyögjük a nullát?
Régen a készpénzes rendszer egyszerűbb volt. Míg éttermekben, ha a számlán nem szerepelt a szervizdíj, szinte mindig illett többet fizetni a pincérnek, addig a kocsmákban a kiszolgálásért a vásárló ízlésétől függött, hogy a pulton aprót hagyva, vagy kevesebb visszajárót kérve megdicséri-e a vendéglátósok munkáját.
Borravalókörkép: néhol sértés, máshol szinte kötelezőAhány ország, annyi szokás. Mielőtt útnak indulunk, érdemes tájékozódni, hogy hol, mikor és mennyit szokás adni a taxisnak, felszolgálónak vagy szállodai hordárnak. Nem mindegy, hogy 5, 10, vagy 15 százalék az elvárt az összeg, vagy csak felfelé kerekítik a végszámlát az adott helyen, esetleg még azt sem, mert minden benne van az árban, a dolgozókat pedig nagyon jól megfizetik. |
Kártyával gyakran lehetetlen volt jattot adni, s ha meg is próbáltuk, valószínűleg nem a pincér vitte haza a pénzt, így értelme sem volt. A koronavírus-járvány után újranyitó szórakozóhelyeken, amelyek közül egyre több válik készpénzmentessé, már erre is lehetőség nyílik.
A bankkártyaterminálok jelentősen „megkönnyítik a dolgunkat”, ha a számlát borravalóval is ki akarjuk egészíteni, mivel azok automatikusnak veszik, hogy a fogyasztó többet akar fizetni. Ha pedig nem, ahhoz el kell kezdenünk válogatni a lehetőségek közül, hogy csak a sörünkért fizessünk. Ez a kellemetlen, többlépcsős folyamat természetesen sok vásárlót elriaszt a százalékok levonásától, ám a pulttól így rengetegen távoznak keserű szájízzel.
Amerikai importszokás
Az automatikusnak gondolt túlfizetés kultúrája az Egyesült Államokból származik, ahonnan a terminálok is. Az itteni törvények alapján ugyanis a munkáltatónak nem kell kifizetnie a minimálbért, ha a dolgozóknak adott jatt összege eléri azt.
A spórolós étterem- és kocsmatulajdonosok miatt így gyakorlatilag nem lehet olyan vendéglátóhelyet találni, ahol az elfelejtett borravalóért ne kapnánk szúrós tekinteteket a pincérektől. S mivel a tengerentúlról behozott fizetési technológiánál senki sem gondolt arra, hogy működését a helyi szokásokhoz igazítsa, pár év alatt Európában is hasonló környezet alakult ki.
Igaz, az alapértelmezett fizetéskiegészítés sokat segített abban, hogy a koronavírus által megnyomorított vendéglátás vissza tudja csábítani a dolgozókat a lezárások feloldása után, ez pedig különösen fontossá vált az üzemetetők számára, akikre egyre nagyobb nyomást gyakorol a bér- és az élelmiszer-infláció.
A szektor számára hatalmas kihívást jelent, hogy elegendő személyzetet toborozzanak és meg is tartsák őket. A borravaló pedig kulcsfontosságú ebben
– nyilatkozta a Bloombergnek Simon Emeny, a Fuller Smith & Turner brit kocsmalánc vezérigazgatója.
A vendéglátás kemény, fárasztó és gyakran hálátlan munka, amiért nem jár magas fizetés, karriert építeni pedig még a konyhán keresztül is nehéz. S még ha nem is jár nekik, a legtöbb pultos és pincér megérdemli, hogy a kiszolgálásért cserébe ne jusson szegényházba.
Az emelkedő élelmiszer- és szeszesital-árak, valamint az alacsony bérek azonban az európai kocsmák legtöbb vendégét is érintik, és ha a fizetésnél a méregdrága számla mellett még a terminálokból erőszakosan kilógó "tenyérrel" is szembe kell találkozniuk, sokan inkább előre bevásárolnak, és otthon keresik majd a szórakozást.
A magyarok nem sajnálják a borravalót, ha elégedettekA magyar vendég nagyon jó vendég, azaz hálás, és háláját megfelelő összegű borravalóval rendre ki is mutatja. Így neveltek minket, azt láttuk, hogy nemcsak a pincérnek, hanem a taxisnak, a fodrásznak, a futárnak is jár borravaló, ha elégedettek vagyunk a szolgáltatással, miként borravalót ad a postásnak a nyugdíjas is. |
