Alapvető kérdésként merül fel, hogy mennyire váltotta be Magyarország uniós tagsága a hozzá fűzött reményeket, mennyiben tekinthető sikeresnek felzárkózási folyamatunk. Csatlakozásunknak a közvélemény és a néplélektan szintjén két kiemelt célja volt: az egyik az európai népek sokszínű családjához való tartozás, a másik az a vágy, hogy hasonlóan magas életszínvonalon éljünk, ahogy azt az EU alapító országaiban láthattuk. A várakozásokban nem kevés illúzió is volt, amire sajnos az akkori kormányzati kommunikáció is rátett egy lapáttal például a bécsi cukrászdanyitás és más hasonló üzenetek közvetítésével. A vágyott utolérés tárgya leggyakrabban a szomszédos Ausztria volt, ami különösen magasra emelte a lécet, elvégre az EU egyik leggazdagabb országáról van szó.
Ha az illúziók szintjétől hátrébb lépünk, akkor a reális vizsgálat tárgya az lehet, hogy mennyiben kerültünk közelebb főbb mutatóinkban az EU átlagához. Az összevetést nehezíti, hogy az EU-tagok köre is változott az évek során a több hullámban csatlakozók és a Brexit miatt. A viszonyítás egységessége érdekében EU-átlagon a következőkben nem az adott évben aktuális tagországok körének, hanem a mai 27 országnak az átlagát értjük, időben is visszavetítve.
Nézzük a talán legelterjedtebb fejlettségi mutató, az egy főre jutó változását. Az árfolyamváltozások és az árszínvonal hatásának kiküszöbölésére valamennyi adatot a 2010-es forint-euró árfolyamra indexálva vettük figyelembe, az Eurostat adatai alapján, így a számok a valódi volumenváltozást tükrözik. A kapott értékeket viszonyítottuk a fent kifejtett módon értelmezett EU27-átlaghoz. Az eredményt az alábbi ábrán mutatjuk be, a velünk együtt taggá váló V4-partnerek mellett a 2007-ben csatlakozott Romániát is feltüntetve.
Jól látható, hogy a vizsgált országok az ezredforduló óta trendszerűen zárkóznak fel az EU27 átlagához. Csehország az időszak egészében magabiztosan őrizte, őrzi első helyét. Szlovákia az EU-csatlakozás után kilőtt, stabilan a második helyre. Lengyelország felzárkózása szintén látványos volt, Magyarországgal hasonló szintre kerülve. Románia a V4-eknél is dinamikusabban zárkózott fel, de volumenben továbbra is a V4 mezőnye alatt van.
A térség egészére jellemző trendszerű növekedés alól egyetlen kivétel van: a magyar gazdaság növekedési lendülete látványosan megtört 2006-ban és az azt követő években – a dinamikus növekedéshez csak a 2010-ben kezdődő válságkezelést követően, 2012 után tudott visszatérni. Magyarország 2004. évi 40,2 százalékos értéke 2010-ben is csupán 40,1 százalék volt, ami 2023-ra 49,6 százalékra nőtt. Eközben Szlovákia mutatója a 2004-es 39,5 százalékról 2010-re 50,8 százalékra, 2023-ra pedig 56,7 százalékra emelkedett. Lengyelország növekedése szintén töretlen volt: hasonló mutatói rendre 30,6, 37,4 és 50,8 százalék voltak, míg Csehországé 54,2, 60,3 és 63,3 százalék. A később csatlakozott Románia ugyanebben a három évben 21,0, 25,5, majd 35,4 százalékos értéket mutatott.
A húsz évet összességében tekintve elmondhatjuk, hogy bár tagságunk első évei elvesztegetett időszakot jelentettek a felzárkózásban, a mérleg a 2010 utáni fordulatnak köszönhetően így is pozitív lett: miközben az EU27 átlaga 122,1 százalékkal bővült, Magyarországé 150,7 százalékkal.
A sajátosságot az jelenti, hogy míg a felzárkózási dinamika a régióban – Magyarországot leszámítva – jellemzően tovább erősödött, a növekedési fordulatot hazánknak – annak ellenére, hogy a csatlakozás előnyeiből mi is részesedtünk – nem az uniós tagság, hanem a kormányváltás hozta el.
